már rég voltam, tudom, de egy ideig rendes blog nem lesz tölem, ugyanis péntek-szombat osztálykirándulni voltunk, és megfáztam. ugyhogy per pillanat a halálomon vagyok. valószínüleg holnap nem megyek suliba, ugyhogy akkor megpróbálok egy normális posztot összehozni..

de röviden az osztálykirándulás ISTENKIRÁLY volt.

bocsánat.
XO

Biztosan hallottatok már erröl az együttesröl. Én személyszerint nagyon sokat hallottam róla, de egy héttel ezelöttig egyetlen számukat szem ismertem. Aztán az egyik éjjel unatkoztam, és elkezdtem rajzolni. De az úgy magába snassz, és gondoltam berakok valami zenét-természetesen fülesen keresztül mert a szomszéd szobában drága szüleim aludtak. Szóval gondolkoztam, mi legyen. Kings of Leon? The Libertines? Arctic Monkeys? Nagy kedvenceim, de nem is tudtam dönteni, meg valahogyan máshoz volt kedvem. Najó, akkor hallgassuk meg milyen ez a Florence. Beírtam youtubera, és az elsö számot amit kidobott, a Cosmic Love-t, meghallgattam. Még csak az elsö 10 másodpercnél jártam, de úgy voltam vele hogy nem tetszik. Csak akkor éppen benne voltam a rajzolásban, és nem akartam félbehagyni, úgyhogy tovább hallgattam. És még milyen jól tettem. A szám közepén már teljesen beleestem, és új számokat kerestem. El is kezdtem letölteni öket, és azóta a Blinding és a Howl a kedvenceim.

Tipikus európai, tipikus angol együttes. A hangzása gyönyörü.  Talán a lázadás miatt tetszik ennyire, de benne van az a rendezetlenség, az a nemtörödömség ami nekem ebben a korban kell. Nem az amerikai lady gaga, nem a rágógumi popzene, és semmiféle képpen sem az az értelmezhetetlen jazz zene, amit a bátyám próbál rám tukmálni.

Ha nem hallottál róla mindenképp hallgasd meg.

Ha hallottál róla de nem tetszett hallgasd meg még egyszer.

És ha hallottál róla és tetszett, akkor hallgasd egészséggel.

XO

Most, hogy az eurosporton folyton atlétika (na meg eddig síugrás, de ennyire nem akarlak zaklatni titeket, és olvasókat is szeretnék) megy, eldöntöttem, hogy írok erről egy bejegyzést. 
Azzal kezdeném, hogy régen mennyire gyűlöltem  mindenféle atlétikát. Most, így visszagondolva, rájöttem, hogy valószínüleg az akkori testnevelés tanárom miatt, aki olyan nagyon eröltette a magasugrást, és a coopereket (tekintve hogy 180 cm vagyok, attól még féltem a magasugrástól). Most hogy a sportok is egyre jobban érdekelnek, valószínüleg az új tesitanáromnak köszönhető, és annak, hogy a síugrás miatt egyre többet nézem az eurosportot. Szóval most egyre többet nézem az atlétikát is. 
És nem értem, hogy miért nem szerettem. Ahogyan ezek a sportolók bánnak a testükke, arra csak egy szó van:GYÖNYÖRŰ. Eleve az, hogy minden egyes izmuk ki van dolgozva. Elképesztő. Ráadáasul amikor minden futamot, ugrást lelassítva mutatnak és megfigyelheted a mozgásukat, ahogyan minden egyes izmukat megfeszítik, és keményen küzdenek. Ilyenkor mindig szomorú vagyok, hogy én nem sportolok semmi ilyet, de hát ez van. 
Szóval tényleg jó lehet nekik, hogy látják hol vannak a határaik, mennyire tudják ezeket feszegetni.

Mi az az inspiratív blokk? Nem nehéz kitalálni, ilyenkor mindig egy olyan személyről fogok írni, akit nagyon szeretek, inspirál. Elsőnek Mila Kunist választottam. 

Ismerheted az Azok a 70es évek-showból, a Fekete Hattyúból, vagy a Barátság extrákkal-ból. 
Mint tudjátok nagyon szeretem skandináviát, de a szláv országokért is rajongok. Szóval érthető, hogy miért Mila. Igaz, csak hétéves koráig éltek Ukrajnában, de gondolom még mindig hazájaként gondol arra az országra. 
Én Milával elöször az Azok a 70es években találkoztam, ahol nagyon bejött a karaktere,  és már ott is nagyon szépnek gondoltam. Aztán hallottam hogy játszik a Fekete Hattyúban, ezért egyértelmű volt, hogy megnézem -bár nem rajongok a mindenki által kevelt filmekért, ez mégis tetszett. Sőt. 
Szerintem Mila hihetetlen nagy szépség, bár ez emberfüggő. Nagy hatással lett az öltözködésemre valamint hogy hogyan álljak a dolgokhoz. 
Remélem még minél több filmje lesz, és nagy karrierje. Nagyon drukkolok neki, és remélem hogy semmiféle botránya, baja nem lesz.

Ennek a bejegyzésnek nem volt túl sok értelme, de meg akartam mutatni, hogy én kit tartok az egyik legszebb nőnek, és a kedvenc színésznőmnek. 

Ígérem a következő inspiratív blokkban sokkal több észérv lesz. :)

XO

hát, kell bejegyzés az iskolakezdésröl is.jó persze, leirhatnám azt, hogy már megvannak a füzetek, meg a könyvek, de gondolom ez nem érdekel titeket. inkább azt írom le, hogy hogyan érzek osztálytársaim, és évfolyamtársaim iránt. Most megyek tizedikbe, szóval ez lesz a második évünk együtt. Ez idö alatt szereztem barátokat, nagyon jó barátokat, és olyan barátokat is akik késöbb ellenem fordultak. hát, igen, nem szép, de ez is benne van a pakliban.
Tudnotok kell, hogy én nem úgy barátkozom, ahogyan a bátyám, hogy csak azzal foglalkozik aki ugyanolyan zenét szeret mint ö. Én könnyen szimpatizálok emberekkel, naiv is vagyok, ez az egyik rossz tulajdonságom. De a lényeg, hogy ha nem tett valamit ellenem, akkor minden bizonnyal jóba leszünk. Szóval most az osztályom nagy részével jóban vagyok, persze van egy-két olyan srác, aki azt hiszi, hogy csak úgy átsétálhat rajtam, mindem következmény nélkül. én ezt nem hagyom. de viszont rájöttem, hogy az osztályomon, söt az évfolyamon belül sem találtam senki olyat, akivel nagyon sok közös vonásunk lenne. persze vannak olyanok akik egy-két slágert szeretnek attól az elöadótól akit én szeretek, de ez nem az igazi. nincs nagyon olyan akivel olyan sok közös vonásunk lenne. és a bátyámnak ebben igaza van, hogy csak arra "pazaroljam" az idöm, akire érdemes, hogy késöbb ne bánjam meg azt, hogy vele lógtam, pedig nem is volt annyi közös bennünk.  szóval igyekszem ezen változtatni, meg azon is, hogy ne legyek ennyire naiv, ne higgyem azt, hogy minden ember olyan mint én, úgy gondolkozik mint én, és a többi. de azért örülök, hogy van egy gportal, meg egy tumblr, ahol megtalálom azokat az embereket, akik ugyanazt szeretik, mint én.

szóval nincs bajom az iskola kezdéssel, csak tudom hogy egy idö után úgy meg fogom utálni az állandó tanulást, a folyamatos körmozgást, hogy mindig, ugyan azt kell csinálni.

XO