ezt most minden nöegyed fogadja meg.! belénk van programozva születésünktöl kezdve, hogy megalázzanak. vagy megalázzuk magunkat. miért van az hogy mindig az kell nekünk akit/amit nem kaphatunk meg? hogy mindig az után futkoson, aki egyáltalán nem érdemel meg minket, és mi is kaphatnánk nála sokkal jobbat? Az elmúlt néhány hónapban a külseje, a helyes mosolya teljesen elvakított. Teljesen belé estem, és én észre sem vettem, hogy az én legjobb barátom már nem is annyira a legjobb. A kedve szerint alakítja a barátságunkat, ha neki van kedve hozzá, akkor jól el vagyunk, de ha nem, akkor már nem is köszön.

de tudod mit?
kapdbe.

mostantól én nem úgy táncolok, ahogy te fütyülsz, söt. észhez tértem, és nem fogok térdre esni elötted, nem fogok remegve ülni fácsé elött, várva hogy szakítsatok. nagy az egód, csak tudnám mire. de ez van. én jobbat érdemlek nálad.

annyira bírom ahogyan anyám mindig elrontja a reggeleimet. felkel, azért hogy reggelit csináljon nekem. oké, és én ezért hálás vagyok, tényleg. de aztán, miközben én nagyban reggelizem, ö neki áll részletezni, hogy én mennyire rendetlen vagyok, mert olyan nagy kupi van a szobámban és így nem lehet élni. jó, mondom, oké, vágom, csak azért elég sokat kell tanulnom, ha meg nem tanulok, akkor edzésen vagyok. erre ö elkezdi hogy hát persze, a tanulás az a fogalom, amivel én nem találkoztam még életemben, és azzal töltöm a legkevesebb idöt.

centik választottak el attól hogy elboruljon az agyam, és visszaszóljak neki.

 megnézted e egyáltalán az e-naplót? vagy csak enélkül hordod itt össze ezeket. ne zavarjon, hogy csak kémiából van egy hármasom( amire eredetileg hármas fölé, de azóta kijavítottam ötösre, hibátlan dogával), és a többi jegyem mind ötös, hogy tavaly kettes voltam egy hardcore fizika tanárnál, mostmeg nekem van a legjobb dogám belöle. szerinted ezt hogy érném el, ha nem tanulok? mázli? kétlem.  inkább oda kéne figyelned rám, mielött ilyeneket mondasz.

de ehelyett én csak ültem. megittam a kávét. megettem a szendvicsem. no étvággyal.

szar dolog ez a reggel.

bennem is, mint nagyon sok emberben érlelödik ez a tetkós kérdés. szeretnék, de milyet? valami inspirálót, vagy valami olyat, aminek sok köze van hozzám (ergó nem fogok hello kittyt tetováltatni a karomra mint egy ismerösöm..)
de mivel a szüleim elég konzervatívak, 18 éves korom elött úgyse lehet tetkóm. de legalább addig is gondolkozhatok rajta. itt van néhány kép, hogy melyek azok, amelyek tetszenek.

a továbban mégtöbb kép.!

elöször is bocsánat hogy régen voltam, de nagyon sokat kellett tanulni, mert már egy csomó mindenböl tz-t irtunk. viszont eddig egész jól állok.
és végre beköszöntött az ösz, amire már nem is tudom milyen rég óta várok. és hogy miért?

nem szeretem a meleget. gyülölök izzadni, és gyülölöm azt, hogy hiába vagyok fürdöruhába, akkor is melegem van. ja, meg a sok bogár mind újjáéled nyáron...
összel meg simán lehetek hosszú naciban, pulcsiban, és ugrálok kettöt, és már nem fázok. 

na, mindegy. aki gyülöli a hideget az ne aggódjon, mindjárt karácsony, és az ajándékok kárpótolni fogják, utána pedig mindjárt vége.
aki meg szereti az élvezze minden percét.! :)

még mindig pocsékul érzem magam. a fejem tele van takonnyal, fáj a torkom, és a tüdöm is mindjárt kiesik a helyéröl. drágalátos barátnömtöl kaptam el ezt a csodás betegséget, mivel ö mással nem törödve le jött osztálykirándulni.

megjártuk szekszárdot. ottan most borfesztivál volt, és mindenféle vásár. jó móka volt, mert legalább tudtam a családnak souvenirt venni. aztán bebizonyitottam, hogy milyen jó kis idegenvezetö vagyok, mert úgy feltaláltam magam, és odavezettem a csapatot a pizzériához  hogy az csak na. najó, befejezem a magam dicsöítését, mert tudom, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. szóval a város jó volt, de nem volt akkora nagy durr. de ami este történt, a fene egye meg. annyira összehozta az osztályunkat. a dunaparton volt a szállásunk, és mi meg neveletlen diákhoz hívöen kimentünk oda éjjel. volt pia, cigi, minden. és ahogy az másodikban illik, megjelent nálunk a fü is. ez a történet is nagyon érdekes volt, mivel a srác, aki a füvet hozta, a mólón elhagyta, és akkor hajnali 2kor, mindenki ott világított a telefonjával és azt kereste. esküszöm, azt a srácot életemben nem láttam még ilyen komolynak. :D

szóval tényleg soha nem voltunk ilyen jóban. mindenki bunkó volt a másikkal, most meg teljesen az ellentéte. viccelödtünk, buliztunk, mindenki kínálta a másikat. annyira jó ez.

remélem ez megmarad.